J. A.
Földszintes, roskatag házikóktól körülvett kicsiny tér.
Terecske, valahol a világban.
Aranymetszési pontjában gyerekek popsija által fényesre csiszolt bronz kutyaszobor.
Körülötte két-három újdonatújan zölddel mázolt pad. Ül-e rájuk valaki vagy sem: feledhető körülmény. Ők itt vannak és várják a rájukülőket.
Csönd.
Néhány kóbor vadgerle tutul, pár itt felejtkezett veréb csiripelget.
Időtlen, lassúdan folyó délután.
Tudod, az elképzelhetetlen nem létezik
Kétségbeesett szemekkel, dermedt, tehetetlenül feszült felsőtesttel, rimánkodón bámulja a szerelmes egér, akváriumba zárt, meredt hóember szerelmét. Lángoló vágya, füleit bizsergeti és minden sejtjét, akár a skorpióméreg kisagyba toluló bénulata. Ennek az élménynek ellentétét dobolja ziháló szíve.
Színtelen gunnyaszt, mint akinek feje fölött dongók raja köröz, fogolynak érzi magát, akár szerelmetes hóemberének szívét akvárium zárkájában, ahonnan olyan kifejezéstelenül néz reá, mint azelőtt soha.
Dávid és Uriás
„Most mi a szent szart csináljak?” – kérdezte előbb magától, utóbb Sámuéltől Dávid király, miután befogada méhébe – hogy finoman szóljak - őt Betshabé, majd elment, és aztán megizené Dávidnak ilyen szóval: „Teherbe estem!”
”Most mi a szent szar legyen?” – ismételte meg a kérdést Dávid.
Vízia
Törpeharcsák csevegnek, lent a mélyben az árral szemben, kávébarna, rút Duna vízében.Törpeharcsa Zsuzsi néni Törpeharcsa Rózsikának éppen kulináris recepteket ajánl.
Bánja is Rózsika, hogy nincs nála a receptes füzete.
-Ahogy Zsuzsi néni elmondta ezt a kis hal, ebihal csemegét, kukac desszerttel, a harcsanyál összefut a számban. Főleg a barnavíz-mártásban hempergetett kukacdesszert csiklandozta az ínyemet.
Kicsit feljebb egy csapat életvidám ifjú kukac épp a nagybetűs életre készülődött, barna Duna vízbe henteregve.
Légzene
Rozsdi mérhetetlenül büszke volt magára. Mire a fecskék nagy nehezen megérkeztek téli szálláshelyükről, párja már a fásszín gerendájára összehordott fészekben melengette az öt fényes tojást. Neki egyelőre, nem is akadt dolga. Így, ha már teletömte a begyét a levegőben levadászott, vagy a falról lekapkodott lágy rovarokkal, a tető széldeszkáján üldögélve fújta, leginkább a kenetlen talicskakerék csikorgó súrolására hasonlító énekét. Ezt csak akkor cserélte fel figyelmeztető hívószavára, ha valami, vagy valaki túl közel merészkedett önkényesen kisajátított birodalmához.
Bartolomé atya
1517 szeptemberében, az őszi napforduló napján, Bartolomé de Las Casas domokosrendi szerzetes kihallgatást kért és kapott V. Károly német-római császártól.
Az Atya elbaktatott hát a madridi palotához, ahol bebocsáttatást nyert az ifjú császárral való tizenöt perces beszélgetésre, és rövidesen Károly előtt találta magát.
A császár épp modellt ült udvari festőjének, Tiziano Vecelliónak, úgy fogadta Bartolomé atyát.
Libelula
- Nem fűrészelhetnek el! - ismételgette Libelula magában gépszerűen és ordító, feszült vonásokkal-, merev mutatóujjat szegezett az égre. Pityergett. - El fognak mégis fűrészelni, menekülnöm kell!
Szürkéskék a délutáni Hold, imbolygó indigó felhők között. Előtte semmi, mögötte semmi, oldalt is semmi. Alatta a menekülő útvonal és egy -a semmivel határolt terület kellős közepén, hatalmas-, kecskeláb.(1)
Istvánka öröme
István 40 éves koráig, a földi élővilág legveszedelmesebb és legelkerülendőbb tagjainak a nőket érezte. Olyannyira, hogyha egy társaságban nők is voltak, a pánikszerű gyomoridegtől fehéren remegett és fogóval sem lehetett kirángatni belőle egy értelmes mondatot. Azt hitték, hogy udvarias és szende, pedig egyszerűen csak lebénultak a hangszálai és átmenetileg, ha akart volna sem tudott volna kipréselni egyetlen szót sem.
A Hallgatag, aki Költő lett
Senki, igazán senki sem tudta Efézusban, hogy a fiatalember honnan érkezett.
Egyesek váltig állították, hogy egyenesen az égből szállt alá egy éjjelen; megint mások azt mondták, hogy ugyan már, csupán a szomszéd városból jött egy kora hajnalon, mikor Efézus lakói még épp másik oldalukra fordultak; voltak, akik meg is esküdtek rá, hogy egy másik Univerzumból jött, dimenzióutazó, nem más.
Óriás lakás
Szép új lakásba költözött Döme. Épp a felmérő –első-, még nem egészen a beköltözés teljességét magában rejtő látogatással bíbelődött, a rácsodálkozással!Örült, hogy végre saját fészkét, nem toronydaruk keretezte, biztonsági, látásgátlók mögül teheti. Ilyenkor még semmi nem tökéletes. Bokáig gázolt az olajos sárban, tégláról téglára lépkedve, majd megállt és felpillantott. Kisebb hideglelés rohant át rajta, megszédült, de ebben a pocsolyában nem szeretett volna elesni.