Sírkerti séták (1)
Belevezető
Azt Ti el sem tudjátok gondolni, hogy mióta elszédelegtem Feleségem és Gyerekeim mellől, hány helyen laktam ebben a Városban, Budapesten.
Nem is mondom el, mert nem erről szeretnék mesét mondani.
Tény, hogy minden ismerősöm ezt a jelenlegi – nyóckeres – pecómat cseszteti leginkább.
Pedig: jó hely ez!
Éppen erről a jó helyi környékről mesélnék ma, ha kopognom szabad: kipp-kopp-kipp-kopp…
Ki jön velem?
Niki?
Barompiac és a köszörűs
Rezgett a levegő a határban, pedig a nap még fel se ért a kútgém ostoros végére. A marhák is abbahagyták a legelést; – majd inkább délután, mikor már nem égeti a nyelvüket a fű. A zsellérek azért szaporán rakták a kazlat, minél magasabbra, hogy végre lefekhessenek az árnyékába. Megtehetik. – Ilyenkor még a vadállat Bogár János se jön határszemlére; ha csak valami fehérnépet meg nem kíván magának…
Gyilkos menet
- Kellemes itt a fövenyen henteregni, szeretem a parti sekély vizet, sokkal jobban, mint a nyílt óceánt.
- Valami bajod van? Olyan piros és puffadt a hasad is, meghíztál.
- Jól jön az még ínségesebb időkben. Emlékszem, hogy kifeküdtünk mind a nagy koplalás idején. A szardíniák is kövérebbek voltak nálunk.
- Most jól megy sorunk, rendezett sorokban állt a táplálék is, elég ha kinyitjuk a szánkat, menetelnek befelé.
Bernadette Soubirous
- annak emlékére, hogy 1858. február 11-én Szent Bernadette Lourdes mellett, a Gave folyócska közelében, egy barlangban sugárzó fehérbe öltözött női alakot látott, aki szótlanul rámosolygott, majd eltűnt. A szép ismeretlen három nap múlva újra megjelent, és ettől kezdve július tizenhatodikáig még további tizenhat alkalommal. Február tizenegyedike egyénként a lourdes-i Szűz Mária emléknapja -
Önvédelem
- Itt döglesz meg, Czakó Gáspár!
A falu esti csendjét kapatos legények csöppet sem békés lármája verte fel. Czakó Gáspárt a zsákutcában, egy sarokba szorítva vagy tizenöten püfölték. Az emberek mind aludtak, vagy úgy tettek, mintha aludnának. Épp hazafelé bandukolt a szomszéd faluban tartott járási közgyűlésről a jegyző és egy gyors- és gépírónő, egy fa mögül lapulva szemlélték az eseményeket, passzívan, mintha mi sem történne. A gépírónő szólalt meg elsőnek:
A bolygó zsidó
Majd kétezer éve immár, hogy e legenda itt leng köröttünk.
Majd kétezer éve immár.
De legenda-e vajon, vagy evilági létezésünkön átlibegő, szakadatlan-vérző valóság?
A bolygó zsidót az elmúlt kétezer év során sokfelé látták: hazudhatnak egybehangzón a krónikák? megátalkodott hazugok jegyezték volna föl e híradásokat?
Látták őt Prágában a Gólem oldalán, éppen úgy az ezernégyszázas években, ahogyan újra a tizenhetedik század közepén.
A patikus festővé lesz
„Én, Kosztka Tivadar, ki a világ megújhodásáért ifjúságomról lemondottam, amikor a láthatatlan Szellem meghívását elfogadtam, akkor már rendes polgári foglalkozásban, kényelem- és bőségben volt részem.”
Akció megvolt
- Szia öregem! Hogy vagyok?
- Én egész jól, de te nagyon rosszul nézek ki. Hány éves vagyok? Annyinak is taksállak, mint az őrnagy! Rettenetesen meg vagyok öregedve!
- Az őrnagy 48 éves, én meg 50 vagyok épp.
- Akkor nem is olyan rossz a helyzet. Mégis őrület, hogy nézek ki! Mit csináltál velem? Futok te rendesen, úgy, ahogy megígértem magamnak, hogy egész életemben csinálni fogom, ha esik, ha fú, kontinens függetlenül, ahol leszek, ott?
Továbbfejlesztett utánzat
- Gyerekek, gyerekek, ti nagyon elszúrtátok! Miért nem fordultatok szakemberhez?
- Tamás bátyám tudja jól, hogy mind a ketten szakemberek vagyunk, és azt hiszem, nagyon professzionális munkát végeztünk.
-Való igaz - így négyszemközt megsúgom -, hogy nem tudom, melyik a disznógyümölcsből és melyik a sertéshúsból készült pörkölt. Nem tudom megkülönböztetni! Egy rendes marketing stábotok nektek nincs?
- Hogyne lenne! Annyi a reklámkiadásunk, hogy az egész költségek felét kiteszi.
Gyűlölni és szeretni (2)
Gaius Valerius Catullus utolsó napja és műve
-majdnem minden irodalomtörténeti alapot nélkülöző írás –
(Az első rész ekként zárult:
Catullusnak fájt a lét, nehéz volt elviselni a gyalázatot, a gyalázatot és nevetségességet és megaláztatást, amit Lesbia rámért. Fájt az élet, hát döntött.
Keze ügyében tartotta a tőrt, jobbjába vette az íróvesszőt, és írni kezdett...)