Ki beszél a harag ornátusáról?
Csak törtarany mosollyal kivarrt palástod
ne engedd rádteríteni többé:
hová lesznek az uszályod kormányzó kezek?
Se múzsám, se hitem,
holnapom odvában
perceg a szú.
Lehettem volna lázadó
sőt renitens
vagy stréber
holt lelkekkel házaló
bölcs eminens
krakéler
tudod te
hogy milyen
*
naspolya érik
leköltözött kutamba
a három kaszás
lángra lobbanni
szelíd ölelésben
az Élet, akár
egy 'zászlós ember'
tarkállik a fényben
Még ősz volt, mikor először jött felém,
Vidám szóval érkezett, s volt szerény.
Pillantása átkarolt, mint hajnali
Ébredés, ajkán kis mosoly, ami
Mára emlék, édes könnyűség, remény…
Ritka szerencse az én koromban
még élő szülőknek gyermekeként
tehetni, ami szép kötelesség,
így nem maradhatnak nélkülem ők.