Én másnak hittem addig a világot,
míg darabokban belém nem botolt,
s a kandikáló, búvó tisztaságot
befröcskölte egy istenverte folt.
A csönd bársony, az éj vatta,
csillagok szeretkeznek benne
s alatta
hűségek fogannak fénynek,
árnynak;
játszanak, nyüzsögnek,
aztán földre szállnak:
lecsöppennek végül
asszonyszívekbe lüktetésül,
mint kibomló, mézes álmok
a virradattá szépült
királyfik és királylányok.
Pár napja tudom mi ez, s jó nagyon,
Hogy érintésed ezreit kapom,
Lelked mélyén vágyaid én vagyok,
Néha felhők, olykor tűz-csillagok.
Tekintetem ajkadon révedez,
Pillantásod ölel, de édes ez,
Mint a napsugár, ha villan sejlő
Hajszáladon, s a kék este eljő.
Lehunyom szememet, Veled vagyok,
Mosolyod ébreszt édes reggelen
Ahogy nézlek tekinteted ragyog,
Mit is kívánhatok; csak légy velem,
Szavaid selyme arcon simogat,
Mint márciusi szél, ha hívogat.
2006. 03. 22.
I.
Te érted, miről beszélek.
Kinn az est bús lárvája reped,
házfalakra köpve elkent fényeket,
s lenn az utcán,
mint hurkapálcán a
vattacukor-bimbók,
sápadnak fel csillagok táncára
az emberfejek.
A „valahonnan” foszló ködéből
kísért idáig bússzavú múltam,
hol fekete-fehér fény sejlik föl,
s árnyak hevernek furcsán, elnyúltan
a keresztutak kusza bogánál...
Anyu! A papa már megint szobrot akar csinálni...
- Ez a munkája, ebből élünk, tudod jól gyermekem.
- Nagyon félek!
- Én is fiam. Tudom, hogy megint baj lesz...
- Agyba-főbe ver minket a papa, mint szokott?
- Évek óta nem tud alkotni, csak ha a sárga földig leissza magát, ezt már megszoktam... megszoktuk. Azt vagyok képtelen megszokni, amit te sem, gyermekem.
(titok)
De milyen wonderful is the world?
Over the felhők bizony mindig kékek,
lent a puha grasses are zöld
És a felhők csupa white and szépek.
A szeme fogta meg, az első pillanatban. A szép barna, szelíd őzikeszemek. Tetszett az is, hogy nem viselt sminket. Húsz deka felvágottat kért, s míg elvette és a lány kezébe számolta a pénzt, az végig mosolygott rá. Kissé kellemetlenül feszengett festékes munkásoveralljában, s gyorsan elköszönve igyekezett az ajtón kifelé. Másnap a lány szólította meg, míg szeletelte a felvágottat.
- A környéken dolgoznak? – mosolygott közben kedvesen, míg rápillantott.
- Igen. Az iskola felújításán. Könnyebb ilyenkor, a szünet idején – fizetett a reggeliért.