Előbb a mezítelen térdek,
a mezítelen combközép,
amit szabadon hagy a szoknya,
a mezítelen nyak, a mezítelen vállak,
Még nem tudom, írni vagy ölni volna jobb,
a ballal szavakat törni míg a másikban kés ragyog.
Lehet, az ég kékjébe kéne' mártanom a tollat,
és karcolni hófehér habokon táncoló hajókat.
Netán minden délután elvágni az alkony torkát,
és a szélre bízni, vajon bont-e megalvadt vitorlát,
hogy est bukdácsoljon az útszéli jegenyék poros ujjain.
Türelmed idegszálaimra
felfűzött gyöngysor, csendszólam
lelket nyugtató hálaima.
Hajnalt hozó harangszó vagy,
mikor vársz rám s ajtót nyitok.
Szótlan lesben kondorkeselyű
fölötte billegő szarkaláb,
csőrében tartva fényes, kelendő
kincs a napsugár.
a skorpió hava volt a születésé
betört a hó meg északról a szél
a csodaszarvas béleli párjának a fészket
bak havára akkor
amikor a gímszarvas felfut az égre
jávorszarvas lesz belőle
szeretem azokat a perceket,
amikor hiányod
testem csendjét felborzolja
(A vers értelmezéséhez - hasonlóságok és különbségek ügyében - célszerű utánanézni a katolikus Credo szövegének.)
Csenddé feszülő hangodba belekap egy idegen fényszél, hívogat, tapogat, szívedben matat, alád gyűrődik az üvöltő mély. Fals mondatok, félreértett érintések, múzsák, szerelmek, versek, ihletek, hamis füzér kezedben, igazgyöngysor feletted. Hervadó felhőkből szirmokat tép a hajnal, vérvörös rózsák sírnak a szélben, szeret, nem szeret, elbocsájtó üzenet, amulett leng egy kopott kereszten.
a mohácsi vész után sok száz évvel
nagygyűlést tartottak egy híres épület előtt
egy rendzavaró beordított:
Orwell tévedett
most van 1984
I.
Ott pulzál
Párhuzamos síkok, helyszínek.
Történések egy időben:
lényegük szerint fölötted
zajlók, és intimitástól megemeltek.