(Nem útleírás, de hát akkor mi?)
Itt vagyok újra Velencében. Orromat megcsapja a csatornák édeskés rothadás szaga. A vaporetto vidáman hasítja a vizet, s a hulladék kitér előtte. Mozgalmas vízi út a Canal Grande – nyüzsögnek rajta a vízi alkalmatosságok, s a cölöphöz kikötött gondolák lágyan ringanak a lusta hullámokon. A Santa Lucia -tól indulok és a Lido-ig vitetem magam, útközben megcsodálok minden palotát, minden málladozó vakolatot és sajog a szívem.
A Vadászkamara közleménye szerint a mezei nyúl vadászati idénye október 1 – december 31
Az egész Olaszországban különös jelentőségük vannak a kutaknak, forrásoknak – már az ókor óta.
A görögöknél a Pegaeae (Πηγαῖαι) nimfák a tiszta vizű források lakói, a folyók isteneinek leányai voltak. Ezzel valósították meg a források és a belőlük eredő folyók közt a kapcsolatot.
Vannak a kutak között díszesebbek, egyszerűbbek, de mindegyiknek van neve, például „Fonte Oliviera”, vagy „Fonte Marcella”. Hát nem bájos?
- mondjuk el egyszer úgy is, hogy komolyan gondoljuk.
(Nádori Gergely)-
A katedrális mellett álldogál 5-6 turista, s néhány helybeli. Az autóbuszt várjuk, amelyik felvisz Assisi-be. A járdára nagy betűkkel felfestették, hogy Pax et bonum. A felirattól téglaszín kerámiatéglából kirakott járda, ösvény indul. Párkilométeres zarándokút csupán. Közadakozásból épült, s aki megvásárolt hozzá akár egyetlen téglát is, annak nevét őrzi a járdányi ösvény.
(I Faoni di Norcia - legendák nyomában)