Terhedet leraktad.
Szökellhetnél akár
ifjonti rétek füvén
vagy frissen hullt
szűz havon
Íme, neked is fényesedik az idő
(noha a nappali világ mind rövidebb):
túlhordott viselet szégyenkező tükrét
idegen szemmel bámulod. Pedig volt, hogy
Farkas jár a holdudvaron
Látom, pedig nem akarom
Áldozatra szemet vetett
Néz most vele farkasszemet
Királyi madarak, fejedelmi sólymok,
címerek pajzsán terpeszkedő sasok,
bocsássatok meg néki!
A földet röptében lesajnálók
kiválasztott, fenséges serege,
bocsássatok meg néki!
lelket hóhéroló
nyomorú időket
– rejtve a valót előled –
ördöngös varázslat
minden
földi – égi
válság- s világvégi
báli szezonra
a homlokon
is: élni
menekvés gyanánt
megbékélni
a botlással mely
szégyenpadra von
Hitelesebben
honnan is
indíthattál volna
eleve
szárnya-
szegett
elszánt kísérletet
Hull előbb–utóbb utolsó
csepp a pohárba csordul
hát tartalma át a peremen
és már tarajló hullámokban
bukik a gáton keresztül
harapódzik el mindjobban
Ébredsz
megint eleven
érzékekkel
(az ököllel gyötört
szívgödör
milyen
gyorsan
felejt)