Tézis (Mégis)
Tudnod kellene, nem lesz mentség:
Eljátszod megint a szerencsét.
Sóvárogva miközben nézed,
Te vered el a háztól végleg.
antennáinkkal foghatatlan az első
paradigma tökéletes összhangja.
a széthullottban nincs közös nevező.
várakozásom
azzal a
hanga-
szállal
egy dal-
lá vált
versből
Valahol messzi, mintha egy csillag —
de csak a képzelet, csak az.
Testetlenné foszlott megannyi ígéret.
Kidőltek alólunk a napszakok:
csontfehér hajnal, kikezdett zenit,
seblázas alkony. Pihen a menet.
Kerülgetem
egyre,
mi lényegem.
(Erről szólt
minden
egyenes szavam
és gunyoros énekem.)
Mi lett volna, ha? Érvénytelen
kérdésekre nem adható érvé-
nyes válasz. Próbáld hát érvé-
nyesre fordítva: mi nem lenne,
„Vagyok, aki vagyok."
S ha bennem, akkor én is.
Érted, nemcsak általad.
Szabadon, ahogy akartad,
hogy meglegyen.