Seres László alkotásai
Letérdepelve
.jpg)
Feloldozást vártam,
mégis szelíd korholás lett bűneim ára,
úgy néztem fel a konyha kövéről
magányomba térdepelve,
Engedd játszani
Engedd játszani, játszani akar mind,
csalni magunk ellen, hogy nyerjenek.
Kishitűség, nagyzás, hóbort, balga hit
nem elég, hogy visszarettenjenek.
Iszapmélység
Lépj túl a kor üszkösödő romján,
akassz szögre gúnyát és rossz modort,
holt kérdés és iszapmélység válasz
nem ringat keblén soha fősodort.
Szerelem
Ne kérdezd, mit hoz a jövő. Nem tudom.
Kábultan, álmodozva járok
léptek nélkül veled, úttalan-úton
fényárban hordom a vakságom.
Én ébresztelek
Dobd le csillaghajad
fénykoronáját
zümmögő édes csendjét
széthullt gyöngyeit
a bukó napnak
Fohász helyett
Ne írd le Uram bűneim a porba,
fájó seb mind. Nincs, aki segítsen.
Sajog, szaggat, lelkemet marcangolja.
Nem tudja rajtad kívül senki sem.
Jó...embernek lenni
Jó...embernek lenni, azt mondják Uram.
Mások kegyeit mégse keresem.
Hamis Istenektől el nem ájultam,
mi sokan vagyunk, ők meg kevesen.
Napnyugta elé
Úgy nézz vissza a múltra, hogy ne fájjon,
jajszót se ejts érte, hogy kiraboltak.
Nem vagy már fénye a Napnak, ha lángol,
varázsa se a föléd hajló Holdnak.
