gosivali alkotásai
Elmegyek síró, őszi fényben
Jöttem tavaszi serkenésben,
elmegyek síró, őszi fényben.
Fölöttem kaján ember-gépek,
avart taposva szétmetélnek.
Dermedt alázat
Ezerszer áldott nappalok után
rám hullt a sűrű, éjsötét átok.
Fájdalom-kövek közt botorkálok,
homályba fúló társam a hiány.
Kolduslélekkel
Megint egy nap, hogy ráébredtél:
végérvényesen árva lettél,
be kell már érned ennyivel.
Bíbor ragyogás
Valami különös csend feszül fölénk,
sóhajos, igéző várakozás,
s mint harsány, újszülött beteljesedés,
elborít mindent a bíbor ragyogás.
Kék csend
Dereng a nyár,
s hogy itt maradtam árván,
halkabban jár a fény az ablakon,
hűséggel vár, hogy végre betakarjon,
ha lelkem hűvösétől fázom már nagyon.
Jó volna
Jó volna hinni, hogy idilli álmom
valóra válik végül, hirtelen:
átlényegülve a vajúdó világon
szeretet éled a kihűlő szíveken.
Nem sejtettem
Ültünk az estben, mély, sűrű csendben
búcsúzott éppen lopva a nyár.
Szelíden kutató szemmel nézett
hosszan az égre, s vissza rám anyám.
Angyalszárnyakon
Volt idő, hogy nem múltak az évek,
ólomlábon járt a délelőtt,
csak a mama sürgött nagy-serényen
a vászonnal fedett asztal körött.
