gosivali alkotásai
A szeretet hatalom
Ha rossz a világ, vajon te magad
teszel-e érte, hogy tartalmasabb,
jobb és igazabb legyen, hogy szabad
maradjon a lélek, és szárnyaljon egyre, fölfelé?
Táncoló gyertyaláng
Reszketve lehajló fenyőfaág
rezgő hócsipke-fátyolán
eleven, lobogó gyertyaláng
- fájdalmas, hamis csillogás…
Hűség
Majd álmaidban visszatérek néha,
mint édes emlék, múlthozó varázs…
Az ajtó nyitva áll, te vársz rám,
s én kék selyemben suhanok feléd.
Győztes mosolyod
Ha megaláznak, viseld el a kínt!
Fényeden diadalt a gúny nem arat,
hófehér lelked szépsége irigy,
sötét rágalmaktól nemesebb marad.
Talán a vers
talán a gondolat
- a szép -
talán a vers segít
értelmes lét
felé
talán az út során kinyújtott
kéz
talán a csend-vajúdta
hang becéz
ha röpke pillanatra is
hozzád
elér
anya legyek csak
ma még a fényre árny vetül
holtak emléke menekül velem
hideg szobor viasz-tetem a tűnő
jelen ajkamra dermedő szó
rideg-fehér vánkoson legfeljebb
könnyes lenyomatom hagyom
foszló anyag vagyok a múlt
és jelen nélkülem rohan tovább
Bölcsek hagyatéka
Már csend van újra bennem,
szelíden fáj a hiány.
Lepergett lombú fák alatt
hallgatag kőhalomba zárt,
hűvös magány
tanítja évek óta,
ami a holtak bölcs hagyatéka:
ahol szeretet él,
ott nincs halál…
Rejtőzni tenyerében
Hányszor éreztem, nincs tovább:
legyűr, eltemet a dúlt világ!
Túlélés csupán e gyáva lét…!
Rejtsen inkább vaksötét,
ha sárral fröcskölik arcomat,
és vad lárma nyeli hangomat…!
Csillagéjben
Ha felengednek zord, kemény fagyok,
emlékként majd tavasszá olvadok,
átadom a végtelen ölének
a jégvirágként nyíló bánatot.
E Tavaszban a földi szenvedések,
vak remények végleg elvetélnek,
és minden fájás messzi andalog.
