Felhő kering,
esőre vár a lilaakác,
meg én,
itt, a dombok tövén .
(átdolgozás)
Ágakra fagyott
tükörhöz
tapad a szél.
Nem érez. Rideg.
Csend van és hideg.
Zúzmara öleli a kéményeket
markában tegnapi a füst
háztetőket fojtogat
érzéketlen üveg- ezüst…
A múlt küszöbére meleg vetül.
Félek. Néma madár repül…
Kattints ide a csatolt hangfájl lejátszásához!
... egyre közelednek a percek a csodához
mikor az ezüstfelhők szalagot bontanak
hózáporral áldják meg a földet
s nem rejtik el a csillagokat
Hideg a hold lehelete,
kikericsek bújnak össze
sápadó réteken.
Ásít a nyár…
szakadt szandálja avaron pihen.
Vénül a Hold
ráncolja homlokát,
kunyhónak támaszkodik az este...
köd hajol le a fákról
rászáll a síró ereszre.
Szomorúságom várából kiléptem,
amikor lelked a lelkemre hajolt.
Apró kis gyertyát
gyújtott bennem a szerelem
Megint egy dallam születik bennem lassan,
ahogy az eső omlik le szakadatlan,
szemem pásztázza a fellegeket
Keleten tegnap is esett.
Szélbe kapaszkodtak a fellegek,
némelyik fénylett.
Aztán sötét lett.
Múltból szakított sóhajom még nagyon fáj,
amikor újra és újra feltör a mélyből.
Árnyékként követ , oly sok éve már,
s nem enged repülnöm.
Város zajában keresett menedéket
a fojtogató csend elöl
Nem lelte meg a kék madár tollát,
volt sorban hátul
és sokszor járt legelöl...