Hajlok, felemelem
a lehullott percet,
a várandós hajnalt
markomba kapom,
Betévedtem reggel
a Boldogságboltba,
szimatoltam: biztos
sül valami torta!
Basch Edit (1895-1980) Krumplihámozó; - 80 x 60 cm - olaj, vászon
El kell menekülni
krumplihámozásba
megfejteni mennyi,
ennyi csak a lét?
Ma már az is öröm,
ha ketten viseljük
a valaha ránk-rótt,
kimért szenvedést.
Takarómon
ragyog még a fény,
mégis ömlik könnyem,
s fájdalom pettyezi
törékeny bőrömet.
Pókhálón összegyűlt
harmatcsepp a fűben
prizmaként csillantja,
szórja szét a fényt,
a naphoz fordulva
bimbózik a pitypang,
s néhány pillangóval
kérkedik a rét.
Jaj, mit láttam én a minap,
gargarizált reggel a Nap,
s hogy mosolya fehér legyen,
fogat mosott egy hóhegyen.
Nincs időm,
így magányossá fagytam
minden oldalon,
Harmadnap hajnalban
szólt csak a kakas,
Márciusi zsákbamacska
Sándor, József neve-napja.
Utánuk jön Benedek,
s ha ő sem hoz meleget,
annak megvan az oka!
Erről szól e fabula.