( Részlet a készülő regényemből)
Zaklatottan rohant fel az emeletre. Majdnem fellökte a megrakott tálcával közeledő pincért.
A bejáratot nyitó kártyát hol az egyik, hol a másik végénél dugdosta a nyílásba. Ide-oda forgatta, mire nagy nehezen sikerült kinyitnia az ajtót.
Anna úgy érezte, hogy most érkezett el az a pillanat, amikor folytatni tudja.Bekapcsolta a számítógépet. Nem sokáig kellett keresgélnie, a dokumentumok között azonnal meglátta a fájlt: "REGÉNY".
Saját fotó
Sűrűsült a város
beton-forrósága,
eltűntek a rejtett
padok s kis terek
hol árnyékot
szórt a lomb
s a platánok levele
szellőtől remegett
Egy tökéletes napot szeretnék
mikor gyógyszertől
nem keserű a szám,
a zebra előtt mindenki megáll
és mosolyog a város,
ízletes az étel és kenyér
s nem csap be a pénztáros
Állsz a tükör előtt,
fiatal még arcod,
megborzongsz,
mert hallod azt
a síró gyermekhangot,
Pállay Kovács Szilvia: Száz év magány ( illusztráció)
Naplemente ásít,
a táj szendereg,
de vészjósló árnyék
takarja az eget:
Sorakoznak a kis fecskék
összegyűlt a sok rokon,
mint fekete kottafejek
ülnek villanydrótokon.
– Milyen világ ez? –
kérdezem magamtól,
Egyedül voltál
s én magányos,
körülöttünk
hiába lüktetett
utca-erekkel a város,
Egy hét
telt el amire
a Vörös-tenger
megbékélt;