Pupillámban a múlt
mint tenger – felragyog –
ezüsttányérjában
hullámzó évszakok
sodródnak a víztükörben,
a zöldszegélyű
körben életemet visszanézem:
Felriad a nyárfa,
már csak pókok, hangyák
s a csönd járja körül,
Saját fotó
Két szembenéző szikla;
– Matisse-kép?
Modigliani-akt? –
Ez a téma túl
lágy lenne
Gauguinnek
s Csontvárynak,
Saját fotó: Mezőhegyesi napraforgók - háttal a napnak!
A tengerben egy szirt mögött
habzott a víz s felnyögött,
kavicsokat rúgott partra
- pásztorórát zúgott hangja.
Saját fotó
Kövek árválkodnak
egy távoli parton,
egyikük még őrzi
testem melegét.
*
3D-ben nézem az álmos délutánt,
valóságba ránt egy apró jelenet;
Vándorputtonyt cipel háta,
fején csupán dísz a fül,
száját hallgatásra zárja,
nyakát drót fonja körül.