Péter Erika alkotásai
SzárnyCsapások
Fotó: Vancsó Zoltán
Jöttél, hogy repüljünk,
lebegjünk még feljebb,
érezzük: a Naphoz
közelebb vagyunk,
szárnyunk papírvékony,
de mielőtt elégne,
aranyló pilleként
még ragyoghatunk.
Üzenet
Elnézem arcodat, figyelmesen, hosszan:
mit rejt szemed és mit a néma száj?
Hallgatásaidból lepkehálót fontam,
rég vergődünk benne, pedig nem muszáj.
Fejlődés
Még nem érzékeled
a kint-rekedt időt,
nem tudod, hogy szempillád
és körmöd is kinőtt,
köldökzsinór végén
gyanútlan lebegsz,
magzatburkod óceánja
véd és körbevesz,
megóv szkafandered:
Várakozás
Hosszú vonatútnak
tűnő másodpercek;
itt mankó koppan,
ott fölsír egy gyermek,
panaszkodó szavak
szállnak egymás mellett,
Kísértés
A kerekek hangja
mozdonyszív, s dobog,
a fülkékben poggyásszá vált
fáradt utasok bóbiskolnak
az ablakból bevillanó fényben,
Dübörgéssé nő a csend
Képzeletben melléd fekszem,
fülemben dobszólót ver a vér,
körülöttem bolygók némasága,
Rejtőzködő
Aknay János: A rejtőzködő angyal (olajfestmény)
Kamasz tavaszt nyerít a naptár,
a kiscsikó kinn szaladgál
- reggel naptól fénylik testem -
kínom párnám alá rejtem.
Cunami
Simonyi Emő: Cunami (olaj)
Semmiféle műszer, s érzés nem jelezte;
lappangott, orvul jött,
lázongott a teste,
Tükrök
Délelőtt felhoztam a tárolóból pár nyári ruhát. Próbálgattam őket. Az egyik szűk volt, a másik túl rövid. Az erős tavaszi nap beragyogott az ablakon, így a tükör könyörtelenül megmutatta újabb ráncaimat, a narancsbőrt, az öregségi foltokat – következésképpen elhatároztam, hogy többé nem mutatkozom senki előtt fürdőruhában, s nem veszek fel soha többet ujjatlan blúzokat.
