Ágak sűrű szálkáin,
mint elaggott fakír
fekszik a táj.
A házak havas sipkáik alatt vacognak,
miközben a halál,
rejtőzve mint a macska,
vadászni indul.
Sehol egy madár.
Szűz még a hó.
Torokba fagyott kiáltás vádol.
S gémberedett ujjal, egy vén uzsorás
ki nem mondott szavakat számol.
Még késik a tavasz, fehér a liget.
Havas gönceik alatt összehúzzák
magukat a fák. Hajlott öreg biceg.
Ma nem ugatják, bágyadtak a kutyák.
LISBON REVISITED (1926)
Semmi nem köt semmihez.
Ötven dolgot szeretnék egyszerre.
A hús utáni éhség csillapíthatatlan kínjával,
Nem tudom mi ez -
Határozott vágy a határozatlanért…
Nyugtalan álom, és élet egy nyugtalan álomban
Nyugtalanul alvóknak, félig álmodóknak.
Semmi nem köt semmihez.
Ötven dolgot szeretnék egyszerre.
A hús utáni éhség csillapíthatatlan kínjával,
Nem tudom mi ez -
Határozott vágy a határozatlanért…
Nyugtalan álom, és élet egy nyugtalan álomban
Nyugtalanul alvóknak, félig álmodóknak.
Az vers első része itt olvasható:
http://www.artpresszo.hu/content/%C3%A1lvaro-de-campos-trafik-els%C5%91-...
Azt próbáltam kihozni magamból, amit nem lehetett,
Amit pedig lehetett volna, azt nem hoztam ki.
Rossz volt a jelmez, amit magamra húztam.
Nem vagyok semmi.
Sosem leszek semmi.
Nem akarhatok semmivé válni.
Ettől eltekintve, bennem van a világ összes álma.
Álvaro de Campos. Portrait by João Luiz Roth
Ó, Margarita, Mit tennél az életemmel Ha neked adnám? - Kivenném a fülbevalóm, Hozzámennék egy vakhoz, És élnék a csillagokban.
Illusztráció Christina Rossetti: Koboldvásár és egyéb költemények c. verseskötetéhez (1862). © Dante Gabriel Rossetti
Szerelmem édes, ha meghalok,
síromra ne ültess rózsát,
se ciprust, mely hűs árnyat ad.
Ne dúdolj gyászos éneket,
s könnyed ne nyelje durva rög.