ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

Fát ültetek neved napján,
Életünk szerelme,
Tiszta vízzel locsolgatom,
Hogy tegyek kedvedre.

Mosd ki, anyám, fehér ingem,
Vasald ki simára,
Emlékezni vágyik lelkem
A költő szavára:

Apám hordott egyenként
Nyoszolyának venyigét,
Egy szál széna, egy szál szalma,
Így készült a fészek alja.
Verejtéke hullott sűrűn,
Amíg otthonunk felépült.

Elsodorva bár, de csendes méltóságban
Telnek éveid. Múltadhoz köt
Gazdag hordalékod,
Jelent ad, s kínál jövőt.

Amikor lehullott az első levél,
Földig hajolt érte az ág,
De hiába, elszállt a széllel,
Többé nem látta.
Visszahúzta folyton zizegő
Maradék sarja,
Tűrte némán,
Mint űz gúnyt vele az idő…

Egy zsenge csipkerózsaág
A szomszéd fát nézte,
Tetszett neki, s epedezett,
Hívja vendégségbe!

Két székelyember barátként élt egy háromszéki faluban. Esténként el-elüldögéltek egy pohár bor mellett a kocsmában. Nem sokat beszéltek, inkább hallgattak. Mindenki tudta róluk, hogy az egyik szerencsésebb, jobban mennek dolgai, a másiknak meg kátyúsabb az életútja, döcögve halad a szekere.

Szeptember. Ha nem zörögnének száraz falevelek az útszéli fák alatt, azt hihetnénk, még nyár van. És valóban, bármit írjon a naptár, a forrón tűző nap, a sárgával tűzdelt zöld lombok látványa a maradni kívánkozó nyarat igazolják.
Gondolatai a múltban kószálnak, míg léptei néha ritmust tévesztve, máskor magabiztos céltudattal kopognak a temető felé vezető macskaköves úton. Kezében az őszirózsák, melyeket nevelőanyja sírjára visz, elmúlást megvető derűvel virítanak.

"A bekövetkezett fordulat súlya mindkettőjüket elnémította."

Január elseje után ifjú Bartha bement a városba, hogy elfoglalja új munkahelyét. Az apja, ha ellátta a jószágot, szótlanul üldögélt a konyhában kedvenc helyén, a kanapé végében. Pipázgatás közben feleségét figyelte, aki fürgén tett-vett a házban, foglalkozott a gyermekkel, és gondja volt mindenre. Néha-néha Bartha énekelgetni hallotta, amit még nem tapasztalt eddig fiatal feleségénél. Dalolgatott a gyermeknek, dudorászott főzés, mosás, takarítás közben és esténként, ha a konyhában leült az osztováta elé, szőnyeget szőni.

"Hát még, amikor észrevette a karácsonyfa alatt a hintalovat, amelyet Isti faragott neki karácsonyfiába!"

Öt órakor ébredt. Kidörzsölte az álmot a szeméből, felkelt és kiment a konyhába. Tüzet gyújtott, feltett két fazék vizet melegedni, előkészítette a törlőruhákat, késeket, teknőket, mindent, amire szükség lesz a disznóvágáshoz. Tálcát tett az asztalra, rá egy üveg pálinkát, poharakat, majd reggelit készített kisfiának, és amíg várta, hogy felébredjen a gyermek, kevert a tyúkoknak, forrázott a másik két malacnak. Akkorra már az ura is előjött a szobából.