Hétköznapok, ha ködben fuldokolnak
Az életösztön segítségért kiált;
Ha egyre távolabbi part a holnap,
Megkövült ősi kulcsszavak:
kőtábla, tízparancsolat.
S mi haszna volna?
Géplények jutnak a holdra.
Szentélyedbe ma hozzád jöttem.
Az évek vándorútjain
száz vihar cikázott fölöttem;
hiábavaló álmok
után futottam meggondolatlan
sikert hajszolva, s az ünneplésből
mégis kimaradtam.
Viharfelhő támad ily hirtelen
ahogy bennem kél a kényszer,
elém zúdítja rejtett álmaim,
ritmusba, rímbe fészkel.
/sartre-i gondolatok/
Lettél ismerős idegenség!
Helyét keresi bennem a léted,
hogy Te legyél Én, az a Másik,
lényembe zárva hajnaltól pirkadásig
a rezgést, a fényt, a szót, ami vagy,
bennem ismered meg igazán magad
Zene és ének: Karády
Ígérted eljössz, én meg
egész nap izgultam, féltem,
kíváncsiság hajt, vagy
tényleg miattam , értem
teszel ilyen hosszú utat
nyakig merülve a nyárba;
K. I.- nek
Eresz alatt hosszúra nyúlt az árnyék,
Elköszönőben, de visszanéz a nyár;
Fénylik az ősz, nem várt ajándék,
Felhőránc sincs az égbolt homlokán.
/ Aline- nek/
Mert az út hosszú és veszélyes,
Sötét, kihalt tájon át vezet,
Az Úrtól kegy ajkamon az ének
S a lámpás, amit kezemben viszek.
Szeptembervég, díszes őszi táj
hipnotizál, simogat,
dalszöveg
repülj el kék madár,
ne vágyj fészekre itt,
az alkonyatsugár
tüze nem melegít;