Ágak nélkül
Ágak nélkül
Immár gyökér lettem,
vézna karjaimmal ások egyre mélyebbre
- a lélek is ott érzi jól magát -
s míg te papírkérgeiddel állod a sarat,
addig szív hasad
fent és lent egyaránt.
Ágaink nincsenek...
valaha én voltam, még nem is oly rég,
tudásom csekély s mégis... a szenvedély volt,
mi éltessé tett.
Egykor zölden a magosban,
ma tipródva föld alatt viszem
tovább változó életünk.
Kisfiam, te alig voltál ág és levél,
de derekasan állod törzs-helyed
s én, mint gyökér, majd táplálom
sorshited, ha lesz még hozzá erőm.
- Jagos István Róbert alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges