Áldozati oltár
Kihűlt csend holtzáporát
cipeljük megkövülten
-visszafojtott lélegzet a kor-
mint akit pusztulásra ítélt
viszálykodó félelem
színlelt napfogyatkozás
sorvadó szó
mert tátog aki kérdez
s aki válaszol visszatátog
fertőt áraszt és züllést
összetört glóriákat habzsolnak
falánk sanda árnyak
s különbek lesznek itt
a legkülönbek
Ölnek és ölelnek
lantok és hantok
torzzá vált szobor az idő
és zsibvásárrá süllyedt a tér
meggyalázza áldott terhét
kéjjel aki hallgat és néz
sír jajong kínok kínja hull
élő álarc mögül
hol nincs senki
se seb se felkent vérmáz
csak ősök siralma leng
hiába lobbant lángot a lélek
a hit ingatag múló tünemény
kiüresedett szó hamis varázsige
csupán csak trükk
egyenesből görbít létet
és ünnepet silányít hozzá
vakon a világ
vetetlen magot hajt a föld
az elvetetett meg
kiköpi a száj
Ki igazgat
ki óv itt minket
ha letettük a fegyvert
élet
ösztön
Isten
ha mindenki mindent megtagad
ki menti meg gyermekeinket
mivé lesz lelkünkben
az égig emelt kordon
hogy megóvjuk a rosztól
ha értük már imát se tudunk
mondani
Olyanok vagyunk mint a viselős
várakozunk s közben
lázas örömünk eléget
mielőtt megszületne
lelkünkben egy új világ
mit számít könny és seb
amit régóta heg fed
ha egymásnak újabb
sebeket adunk
mondjuk ki bátran
egymás szemébe nézve
bűneink áldozati oltárán
a múltat s jövőt
végül úgyis
mi hordjuk
ki
- Seres László alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges