Álmodom veled
Újra és újra rád csodálkozom,
ha átszelve az éjsötét eget,
megérkezel, és újra hallhatom
a hangodat, és álmodom veled
egy ringatózó, régi dallamon.
Mint napmeleg, tar jegenyesoron,
találkozásunk új reményt teremt,
és árad a fény fáradt arcodon,
míg lebegünk a valóság felett;
fénytörések – selyemszalagon,
és tenyeredhez bújik homlokom,
átkarollak; csöndünk végtelen,
s e végeérhetetlen hajnalon,
a fénykapun túl árnyék ténfereg,
s én tövis-szúrtan vért harmatozom.
Kép forrása: Internet
http://www.panoramio.com/photo/128153423
- gosivali alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges