Árva lettem, mint az ujjam.
Nincs senkim se, kihez bújjak.
Jég a párnám hó az álmom,
elhagyott a kicsi párom.
Aki elhagy, ne szeressen.
Értem könnyet már ne ejtsen.
Én se leszek többé foglyod.
Bánatomat borba fojtom.
Borba, sörbe, pálinkába,
egy cseppje se vesszen kárba.
Addig iszom, míg van rá ok,
míg az egyből hármat látok.
Átkozott sors, nappal is vak.
Éjek ölén kitapintlak
árnyaidból, fényesedjél.
Mintha mécses lángja lennél.
Ne hallgass rám, beszél a bor,
amíg csobog a garaton.
Igazat szól, édes nedű,
csak a szám íze keserű.
Még se kell, hogy sajnáljatok,
azért mert egy nő elhagyott.
Egy elhagyott, majd lesz három.
Az lesz az én árvaságom.
(Kép: Mihalovits Miklós: A kocsmában)