Tündöklő, távoli csillagok,
sejtelmes ékkövei az éjnek,
sose szűnjön ragyogásotok!
Szórjátok a földre fényeteket,
koronázzátok meg az eget!
Hintsetek pillámra varázslatot,
hadd bolyongjak álmaimban ott,
hol el nem érnek a vad szelek!
Ha pirkad és öltöznek az árnyak,
vetkőznek a szemérmes vágyak,
rejtsetek el ösvényeiteken!
Maradnék még csodákra várva
hímezni belőletek lelkemre
csillogó ékköves gyöngytakarót,
míg álmosan dereng a hajnal,
s felszakad hangtalan sóhajom...