ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

Első ránézésre olcsó kis presszónak mondaná a szemlélő a helyet, ha nem volna annyira jellegzetes összetételű a közönség, félreérthetetlen a két játékgép jelenléte, valamint a talponállókban szokásos könyöklő alkalmatosság – ha egyáltalán tud még bárki is talpon állni itt ezen napsütéses szombat késő délután.

Tagadhatatlanul presszó jelleget kölcsönöz a műintézménynek a három-négy kerek asztalka, rajtuk csinos terítők és vázában művirág. No, és a mosdó is, egyszerűsége mellett, voltaképp kifogástalan állapotú. Talán ez árul el legtöbbet bármely vendéglátóhelyről, arról, hogy mennyire igényesek az üzemeltetők.

A törzsvendégektől mind öltözékét, mind viselkedését tekintve elüt egy pár, akik a középső asztalnál ülnek. A férfit ugyan érkezésükkor ismerősen üdvözölték a bent lévők, de látszik, hogy nem tartozik igazán közéjük. Sűrűn nézik az órát, talán épp csak beugrottak egy pohár sörre, mielőtt tovább indulnának, valódi céljuk felé.

A pultos hölgy serényen teszi a dolgát, seper, mosogat, társalog a vendégekkel – rezzenéstelen arccal szolgál ki, mosolyogva, kedvesen, semmin meg nem lepődve. Egyszer csak egy konszolidált külsejű középkorú hölgy húzza félre az ajtó színes nylonszalagokból álló függönyét. Laza otthoni, délutáni öltözetben van, kényelmesen, de látszik, hogy nemrég volt fodrásznál és egyébként is ad magára. Furcsán hat egyébként a tupírozott, befésült frizura melegítővel, sportcipővel. Nem néz semerre, csak céljára koncentrál, határozottan tart a pult felé. Úgy tűnik, csak épphogy beugrott, talán egy doboz cigarettáért, és már szalad is tovább, unokákra vigyázni vagy felrakni főni a vacsorát. Látszólag idegenül mozog ebben a közegben, mégis alig fél szavakból megérti egymást a két nő. Belső zsebéből egy két decis műanyag joghurtos vagy kefires palackot vesz elő, olyan lecsavarható tetejűt.

– Ahogy szoktuk?

– Igen, úgy.

És már kapja is az első adag vodkát a kis feles pohárba. Mialatt kiméri neki a pultos a palackba valót, le is gurítja, majd kéri a másodikat – szigorúan másik pohárba. Igényes. A teli üveget akkurátusan visszahelyezi a belső zsebbe, fizet, köszön és távozik, pontosan úgy, ahogyan jött, senkire nem nézve – talán önmagába sem –, határozottan. Kint az utcán felül a rendkívül körültekintően, a bejárattól diszkrét távolságra parkoló kismotorra, és elhajt. Cigarettát nem vett. Közben beesteledett.