Lépteim csikordulnak
hófehérre kopott, törött csontokon,
nem nézek hátra,
mögöttem osonó árnyak...
Menekülök vakon,
tágra nyílt szemekkel keresem
utam,
köröttem suhanó lelkek,
hozzám simul a Magány
hideg ajkát tarkómon érzem,
fülembe suttog
- hová menekülsz? -
süket vagyok hallók között,
hullámfodor a semmi partján,
múló pillanat,
épek közt darabokra tört
kép csupán,
észreveszi talán valaki
- hogy voltam? -
a nincsből adni akartam…
2008. október 7