ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

Érkezem
Vilmoska unokámnak

Az álom és Szent-Karácsony havában
angyalszárnyakon érkezik a Remény,
mikor az „Embrió-Jézus” születni kész.

A téli napfordulón a Nap halni készül,
hogy másnap újjászülessen.
Így indulok én is világra jönni
kis Jézuskám, Veled.
Létem remegő, halk
kirobbanására készülődöm,
Veled együtt szenvedek.
Anya segíts, kérlek! Tudod, én is
angyalszárnyakon érkezem.

De jaj! Hogyan tovább?
Egyre több a szorítás.
Megfeszülnek az izmok,
szíved hevesebben dobog.
Valami sürget a végetnemérő
szűk „élethatáron”. -
Zsenge testemet kiveti
egy újabb hullám.
Vajon milyen lesz a nagy találkozás?

Miféle zajok ezek?
Idegen hangok felhőszakadása,
záporverés, hullámcsapás!
Jaj! Ez fájt!
Valaki megragad,
két tenyérrel noszogatnak…
(Elfelejtett tán az angyal?!)
Húsomba marnak, kigyömöszölnek,
egy idegen világba…
A harsogás, csatazaj
hirtelen dermedt csendbe fullad...

Anya, hol vagy?
Miért engedtél el?
Ez a vég, vagy tán a kezdet?
Nem hallom szíved dobogását,
a legszebb muzsikát,
mit fogantatásom óta hallottam!
Fuldoklom. Mindenem sajog.
Valami éles a torkomba váj.
Mi ez a jeges ár?!
Megvívtam első harcomat:
hallod-e születni vágyó dalom?
Lám, sírni már tudok!
Miféle világra érkezem,
ugye, Apa segít
a rejtélyt megfejtenem?!

Hideg van, fázom.
Takarj be, kebledre vágyom!
Újra az ismerős meleg…
Már nem félek, bízom benned,
picinyke szívem szíved felett.
Nem voltunk egyedül,
angyalszárnyakkal sikerült!
Világra jönni, kiszakadni belőled
számomra nem nagy öröm, de
mindnyájatoknak köszönöm.

Íme, az első óriás babérlevél,
mi homlokom fölött koszorúzza fejemet:
„3000 gramm, 50 centi, fiú!”

(s körben az angyalok serege)

________________________________

A verset Horváth Gyula adja elő.
Elhangzott: 2015. szeptember 19-én a zalaegerszegi Családfesztiválon Lackfi János Író-olvasó találkozója előtt.