Éhesen simítva lábak ujja lágy közét,
kúszva egyre, átölelve kis bokák körét,
lágyan futva lábnak íve édes hajlatán,
mint szerelmes, úgy ölel ma, nézd, az Óceán.
Csókot adva combra, benne ősi vágya ég,
két fenékhez érve, - elpirulva néz az Ég, -
részegen fürödve vágya pőre sóhaján,
mint szerelmes, úgy ölel ma, nézd, az Óceán.
Hasra, mellre űzi, dobja felhevült vizét,
ajkakon felizzik íze: elborít a Lét,
felkiáltva, szinte szállva megtalált csodán,
mint szerelmes, úgy ölel ma, nézd, az Óceán.