Örökségem fele sár
másik felét
arany-jelmezként dobta rám
sorsom, mezítelenségemet
velük takargatom
talán kígyó hordta rám a sarat
kínomban
jó-öreg Laokonhoz
hasonlítom magam;
mikor - könnyű aranyfüst ül derekamra
derűm föld fölé emel, de Ikarosznak
példája int
ettől -idő előtt elillannak
gyönyörű perceim
végzetként fogva tart biológiám
tiszteli is ezért
kellően tudatom
mégis... örökös földközelben annyi másnak
könnyebb, mint ki hullik
annyiszor a porba -
és könnyeitől a sár
beszennyezi újra