aranyban izzik a nap elmenőben,
mintha a lelkünk is vele szállna,
és bekuckózva a mennyországba,
a világ koronázatlan királya valami
égi kaput éppen kitárna,
mintha
egy angyal indulna felénk éppen,
széttárt szárnyakkal,
zuhanórepülésben,
hirdetné a megbocsátást,
szegények, árvák boldogságát,
hogy elmarad a végítélet,
a megszegett kalácsból mindenki kérhet,
s mint almából metszett, megmentett
részek, a bűnösök mind megtérni készek,
mintha
halk igézet szólna szépen,
a megtalált boldogság örömében,
örömvasárnap,
ezüstös fényben.
https://drive.google.com/file/d/12MLp_eaE4NwHRc2py1uEemCV1kJfDiIeQw/view...