Nyomtalan utakon járok
az idő vérzi fáradt lábnyomom
görnyedt fák árnyékában zenél a szél
penget ökörnyál húrokon
itt dőlök el ha utam véget ér
pihenek mohák lágy zöld ölén
nézem a hold kacér játékát
ahogy eltűnik -visszatér
s számlálom sorsom gyöngyeit
lassanként mind elpereg
bár minden redőm újabb év
s miden év újabb bölcselet..
..egyszer mégis menni kell
és méltósággal búcsút inteni
de a szépet-
mi Te voltál-
sosem felejteni!