nem tudsz aludni
tisztán látni
mert Ő
akit szeretsz
kiszakíthatatlan kényelmében fekszik
szemhéjad alatt
ott él veled-benned
tündöklő vágyaid magasba csapó lángnyelvein
Ő jól van
kedvesen átöleli szemgolyóid
egyáltalán nem bánja
hogy nem látsz semmit
és te
csak ülsz
órákon át
magadba roskadva
imákat facsarsz ki ajkadból
az elvesztés terhe alatt
de már nem érte
hanem magadért
az életedért...
ekkor
váratlanul érkezik a kegyelem
sírsz
csöndben sírsz
már nem üvöltesz
nem kaparod kínodban a padlót
levegőért sem kapkodsz
csendben sírsz
sós ízű könnyeket
és a só
feloldja az Ő testét
hogy kiszabaduljon
szemhéjad börtönéből...
rád néz
kedvesen megsimogatja arcod
belecsókol puha szádba
s könnyeiddel együtt
lassan
óvatosan
lecsorog rólad...
**
2009.12.23.