Őssejt-robbanás
Aki voltam, nincs már. Elhagytam magam
én is, mikor mindenki elhagyott.
Így lettem jég-kék rontóár, parttalan
őssejt-robbanás, élő tetszhalott.
Kiszáradt medrem csobbanatlan holtág,
hol búvó erek omló csendje vonz.
Iszapmélységek nedveim széthordták,
már nap se éltet, szellő se fodroz.
Mégis keresem énem, hol van, ki az,
ki eszméletem tükrén át ma rám néz.
Látlak. Már magam ellen bátorítasz,
Ahogy arcod befogad s fölém hajol
és babonás félelemben hozzám érsz,
mintha találkoztunk volna valahol.
- Seres László alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges