Őszi est
Gősi Zolika emlékére
Láttam a tenger izzó verőfényét,
hullámzó kékjében ragyogó holdat,
a dübögve, morajló gyilkost.
Éreztem sós ízének megváltó erejét,
Hallottam hangjaiban az imát
megtévedt lelkekért.
Most is itt kísért e néma őszben
haldokló rozsdái takarják
a város szennyét,
ezüstködbe borítva réteket.
Lépek a sárguló avarban,
szökő fények árnyain.
Elcsitul a kín a lét fájdalma,
Zizzenő gallyak öblében a jel:
Emberek! Ne féljetek!
A meghallgatáshoz kattints ide! Előadja: Sipos Vera színűvész
Megjegyzés: saját fotó
- Könyves Tóth Enikő alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges