Apám szerelmei – illatos, őszi fák,
vigyázzátok örökkön aranyló álmát!
Legyetek büszkék, ahogyan ő is
hódolattal volt az erdők felé,
amíg el nem hívta a menny
a végső úton, amerre néztek,
fölfelé.
Állok az emlékek közt hosszan,
jó ez a csöndesség, őszi fák!
Könnyezve nézek a tompuló fénybe,
csókot lehelek a naplementébe,
apámért s értetek
suttogok imát.