őszi levéllel
szállnak a fecskék délre
pedellus csenget
lombhulló ősz jött
rekedt a rigó hangja
párját siratja
rőt-arany fákon
mókusok kergetőznek
erdei csendben
ősz-arany emlék
tanítómat idézi
égi a hangja
aranyló lomb hull
hangos iskola-kertre
gyermek csodálja
ismerős dallam
hívja a gyermekeket
iskolacsengő
nap - simogatta
bársony a gyermek arca
mosolygó alma
csillogó szempár
tudásra éhes gyermek
tanítók vágya
halk zizzenéssel
falevél pereg mélán
hajnali köd száll
kisgyermek lépte
gyorsul: szólítja hangos
iskolacsengő
gyermek-zsivajtól
hangos az iskolakert
ez már szeptember
osztályteremben
halkul a hangos zsivaj
tanár léptére
szürke az égbolt
köd-permet hull le reánk
szeptember sóhajt
ősz hava ébred
felhőtlen gyermekmosolyt
őriz az álma
iskolatáska
bújik kisgyermek hátán
új tudományt rejt
hűs szellő csókol
mosolyt a gyermekarcra
ébredő őszön
rőt falevéllel
szállong a nyári álom
köd ül a tájon
bársonyos földben
könnyű a magvak álma
lombtakaróban