Szombaton, az ebédet követő somlói galuska elfogyasztása közben, özvegy Kabátné, ismertebb nevén Jolánka a jövőlátó, nem mellesleg rontáseltávolító, furcsa bizsergést érzett gyomortájékon. Első gondolata az érzést illetőleg régi rajongója, Varjú Benjamin, a sarki cukrász különböző halálnemeire korlátozódott, aki folyamatosan zaklatta szerelmével, és bizonytalan eredetű, ám ingyen süteményeivel. Jolánka a teremtő vélhető tartózkodási helyének irányába emelte tekintetét, majd szájához a szalvétáját, s bár a diszkrét böffentés után odalent némiképp csökkent a kellemetlen nyomás, de a szorító érzés megmaradt. Jolánka pedig elgondolkodott.
- Jelet kaptam, suttogta maga elé, és kanalával háromszor balra kezdődően megkavarta a maradék édességet. A somlói galuska ugyan nem adott magyarázatot minden kérdésre, ám az ebéd unalmát elűzendő, az asztal szélére helyezett újságcikk már igen! Az ötös lottó heti nyereménye több mint egymilliárd forint.
Jolánka automatikusan az ebédlő sarkában álló politúrozott tükrös szekrényke felé pillantott. A díszes szalvéta a rémülettől kihullott jósnőnk kezéből, bele a somlóiba, s egy rövidke minutumra elakadt Jolánka lélegzete is. A gyakran indiai motívumként emlegetett porcelánelefánt, és porcelántigris közötti csipketerítőn ott nyugodott a héten esedékes lottószelvény, aminek a számait Jolánka hosszú órák fáradtságos munkájával olvasta ki a varázsgömbjéből. A rémület tárgyát azonban a szelvény feladatlansága következtében hiányzó igazoló slejfni váltotta ki, aminek minden esetben a porcelán pálmafa mellett volt a helye. De most a pálmafa mellett nem volt semmi!
Jolánka gyomrában a feszültség növekedett, ám az elakadt lélegzet okozta hangtalanság már múlóban volt, s az idősödő hölgy akkorát kiáltott, hogy a jósoló szentély terráriumában eleddig nyugodtan emésztő tigris pitonon a bőr, vonalkóddá rándult össze.
- Aranka!
- Jolánka! - üvöltötte vissza a konyhából a címzett, és még az utca túloldalán sem akadt kételkedő, hogy itt bizony komoly katasztrófahelyzet állott elő. Aranka döngő lépteitől vakolat pergett, Szaffi, a fekete macska, másodállásban médium, elvétette a pincében az ebédjét jelentő mancsmozdulatot.
- Mi a baj aranyoskám? - kérdezte mézes-mázos hangján Aranka az ebédlőbe lépve, de minden eshetőségre számítva maga előtt tolta a morzsaseprűt, ami a hozzáértő ember kezében bizony halálos eszköz.
- Jelet kaptam drága Arankám, lelkendezett Jolánka, nem akarva megbántani mai divatos nyelven asszisztensét, egyben sztájlisztjét, és csontos ujjával az üres pálmafa tövére mutatott.
- Ellopták a csipkét! - hüledezett Aranka a hallatlan merészség láttán, villámló szemeivel körbepillantott a szobán, és kezében a morzsaseprű védekező állásból átváltott támadó pozícióba.
- Galambocskám, villant Jolánka szeme is mérgesen, s görbe ujjaival, amivel jókedvében Joda mestert szokta utánozni, újra a porcelánpálma tövére bökött. Aranka elbizonytalanodott, majd zavartan elejtette a seprűt, felszabadítva ezzel a kellő mennyiségű agykapacitást, amivel rá tudott jönni, hogy mulasztást követett el.
- Jaj, hát miért nem ezzel kezdted drága Jolánkám? - vidult fel Aranka orcája, és felkapva az aktuális lottószelvényt, könnyedén megfordult tengelye körül, akár egy sérült orosz tengeralattjáró, és már ott sem volt. Özvegy Kabátné, Jolánka, jövőlátó, és nem mellesleg rontáseltávolító, gyomrában a feszítő érzéssel, de megkönnyebbülten dőlt hátra.
A történet azonban nem süllyedt el csak úgy az ősi, "ezen a héten sem történt semmi" versengés kistelepülési kategóriájában, s bár a hatórás kocsmai zenés összeszólalkozás felborzolta a kedélyeket, azért a Lenin úton mindenki Jolánka jövendöléséről suttogott. Sőt, Aranka, "képzelje szomszédasszony, Jolánka jelet kapott" marketingfogásának köszönhetően, a falu apraja-nagyja összegyűlt a Lila Lóban.
Mindenki tisztában volt a megálmodott, illetve megjátszott számokkal, a helyzet súlyával is, és az eseményeket a helyszínen figyelő Aranka meggyőződéssel hitte, hogy nem akad élő ember a széles e vidéken, aki ki mert volna tölteni egy hasonló szelvényt. A néhány nap múlva előkerült harminckét nyereményigénylést Aranka később a vakszerencsének tulajdonította, merthogy Jolánka jóslata azon a tizenhatodiki szombat estén valósággá változott. Mind az öt számot kisorsolta a gép!
Jolánka ázsiója az eset kapcsán az egekbe szökött! Az eddig csak mögötte, és titokban keresztet vető emberek most megsüvegelték az utcán, hogyléte felől érdeklődtek, a jósda előjegyzése pedig betelt. Özvegy Kabátné elégedett lehetett. S bár a jövőre utaló jóslatai az elkövetkező napokban kissé homályosan vázolták fel egyes emberek holnapjait, Jolánka ezt elhárította a nagy horderejű jövőbelátás fárasztó utóhatásának magyarázatával.
Aztán december huszadikán, egy ónos esős, csúszós délután, a Lenin út 112/a-ban minden megváltozott. Jolánka, jövőbelátó, nem mellesleg rontáseltávolító, a café und kuchen idejében, éppen Varjú Benjamin ingyen sacher-tortáját fogyasztva, váratlanul gyomortájéki fájdalmakra panaszkodott...