Most a pohár széléről lehulló
utolsó percek ölik az éjfélt
messze az álom messze a reggel
kilép a tv-ből szájon csókol
és nem látom soha többé.
Talán fordíthatna még felém
néhány dolgot amit látnom kell
megérinthetné jéghegy köldököm
vagy kitárt szárnyait szememre
hajthatná északi szélben.
Nincs bennem semmi sem
a vágy helyén üszkös romok
a félelem helyén jégmezők végtelen
ajtók kilincs nélkül hanyagul dőlve a falnak
előnytelen fények karmolnak kékülő ablakokba.
Elmúlt ölelések pora remeg a bőrön
keserű nyál a szájban és csúszik a fejből
az ágyék felé valami üreges lomha fájdalom
utolsókat dübörög a kéj félig felhő félig hold
testű éjszakákra emlékszik minden mi itt marad.
Szerelem valami gyenge kis membrán
rezeg valami távoli ég és távoli föld között
színtelen mint a tegnapi eső cseppjei
és már nem …
tűzcsapokra boruló szomorú meztelen árnyak.
Jó volna valami kimondatlan holnapban
ébredni gyűrött párnák tenger sós lepedők
megmaradt túlcukrozott kávé kortyai
csúsznának le hidegen émelyegve
és tenyerembe szorított papírlapokat gyűr a szél.
2012-03-24