Alkonyősz
Lilára sárgult
a tűzpiros őszi táj
mézarany levelein
permeteg rozsda
tejszínű köd szitál
Aromás bort iszunk
esti szürkületben
rubinvöröset
vérbőn zamatozót
s tagadjuk hogy örök
az elmúlás
Haldoklik a fény
elnyílt az alkony is
árnyat vet ránk
bársonyos búsbarnát
és lebegve táncol
a nyírkéregfehér
sötét terhe
a házgerinc felett
borongós felhőteste
hosszan eldőlve
a nászi ágyon
Valaki elment
Harang szól
mintha visszahívnák
mennyei ájtatosság
arcunkon az este
csend sűrűl
tajtékot vet a szél
pirosra marta
hamvaszöld ajka
csókodat a számon
mikor elmentél
Így fut el a Nap
kemence-meleggel
az ég aljáról
kivillan csillagbokája
csorbult lombok alól
fátylat vet a félhomály
s beleroppan a Föld
Még látom
hogy köti színezüst álmát
kripta-bolt alatt
emésztő lángból
felhők szőttesén az éj
mikor ölembe hull
karján a vérszínű
Holddal
- Seres László alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges