Alkonyfényben
Hiába küzd, - itt nincs szabály -,
nem visz előre csónakom;
szűk partra vet ki a dagály,
jó szélről miért álmodom?
Magamhoz újra visszatért
az út, most ezerszer nagyobb
távolság hív, és megkísért
a fény, a horizont ragyog.
Sasok fészkében megfagyok,
a tűz rózsája égető,
nem kérdezik, miért vagyok,
mért zuhan lelkemig a kő;
csillagok közti tér forog,
elsodor végleg az idő.
- koosán ildikó alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges