Allegória
Nézem kíváncsin, sosem jártam ott,
Bámulom a Képet reggeltől estig,
Festők dolgoznak, javítják, festik
A tengerhajót, bárha léket kapott;
A vászon közben egyre vékonyul,
Reményem tartja ezernyi szálon,
Szűkülő térben fénysíkját csodálom
S a délutánt, most éppen alkonyul;
Túl sok- a vásznon, tán egy hatoda,-
Nézem, szólnék is, nem illik oda,
Kék hullámverés? Ront a képen!
Hánykódik, törik, nézem tétlenül,
Oldalaz a hajó, inog, s elmerül
Reményemmel a sziklás, vad vidéken.
2014. január 6.
- koosán ildikó alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges