Alvégen
Koday László Alvégen c. képéhez
Sok kis ház guggol itt a fák között,
kék, lila, zöld, mind zsúpfedéltetős.
A képbe most a tavasz lépeget,
virágot fakaszt, ugye ismerős?
Fényes csillogás minden falevél,
varázsvirágos rét a faluszél,
s a mesebeli három kis malac
az ágra, hipp- hopp, fürgén felszalad,
farkasok eszén jártak túl betyárul,
tudod ugye, kikergették a házból ;
Amott macska, s egy kuvasz viháncol
évődve, már fáradtan a tánctól,
hátrál a macska, a fára rohan…
Megjön egy asszony, hátán batyu van,
bánatot árul, nem kell senkinek,
nyihog a ló, a gazda meg nevet;
Fejkendős néni lila ruhába
örömet szedni indul a határba
ahol szivárvány bontja szirmait,
égre létra lesz, ha majd kivirít;
Itt a kerítés ághajtása mind
beérik őszre, szedni kell megint,
gyümölcsöt terem, épp úgy ,mint a fa ;
mert tündér lakott erre valaha,
s a lakóknak, hogy enniük legyen,
gyümölcs függött minden ághegyen;
Virágos a rét, selymesebb a fű,
úgy általában minden gyönyörű,
és annyi- annyi kedves kis gyerek
jár erre gyakran, a képre nézeget:
meseországot festi le e kép;
mondtam róla nektek fürgén egy mesét.
2012 áprilisa
- koosán ildikó alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges