...amíg van erdő
Szentélyedbe ma hozzád jöttem.
Az évek vándorútjain
száz vihar cikázott fölöttem;
hiábavaló álmok
után futottam meggondolatlan
sikert hajszolva, s az ünneplésből
mégis kimaradtam.
Maholnap éjszín baldachin
takar, mert ennyi volt csak
ígérete a teremtett Valónak,
élhettem kanyargós útjait járni;
kétség, remények, s világnyi
csalódás tanítgat naponta
tehozzád visszavágyni;
Hiszem, ki képes harcba szállni,
lehet egynyári őszre-vált virág,
borzolhatja fénysíkját akármiféle
árnyék, lombtenger, tar faág,
erőre tőled kaphat szélesre tárni
új fényre nyíló ösvény ablakát…
2013. október 16.
- koosán ildikó alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges