Anyám kertjéről álmodom
Nem volt kényelmes, ringó
hintaszéked, a nyikorgó,
vén kerti pad volt nyár esti
menedéked. Oda rejtőztél
a csöndbe hallgatózni,
közel a templom hívó harangjához,
hogy időben érkezz az esti imához.
Ott voltunk együtt, mindig boldogok:
nyár estéken lángoltak a tűzliliomok,
és halkan mocorogtak
az álmukban összebújó,
hamvas paradicsomok.
És jó volt élnünk, közel az éghez,
a lehajló almafákhoz…
Alkonyatkor imát mondtunk
az Úr angyalához, és a nagy, kerek Hold
a fák fölött, sejtelmes fénnyel,
rendre új csodát varázsolt.
Látom, ahogy kezedet
lágyan imára zárod, és a csöndből
egy árnyék nyúl szelíden
a virágzó almafához…
de halk szavadra már hiába várok:
bársony emléked néma a fák alatt.
S míg könnyezve bűvölöm
a hajlongó tűzliliomokat,
meglátom feltűnni utolsó,
halvány mosolyodat.
EVOKÁCIÓ 2.
WORDSWORTH, William: Táncoló tűzliliomok (Evokáció 1. http://www.artpresszo.hu/content/t%C5%B1zliliomok-%C3%A9gtek-kertben)
- gosivali alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges