Anyám szíve
Élet, halál, verőfény, árnyék,
mögöttünk hagyott percek,
s az előttünk ismeretlenek,
bűntudat, fájdalom, félelem,
alázat, szolgálat, lemondás,
sírig tartó örök aggódás,
mind, mind anyám szíve…
Ez a szív táplált,
mikor alatta kijelölte életem helyét.
Ó, azóta hányszor
szorongott miattam szegény!
Bocsánatkérésem utáni ölelések,
mindenkori megbocsátás
kiapadhatatlan könnyei,
majd az örömteli együtt dobbanások.
Erre csak anyaszív képes,
amely örök békességre talált
egy megfáradt éjszakán...
Talán sikerül megőrizni mindent
szíve aranyából,
amit nem rostál át az időkerék…
*
Serceg a kanóc, sistereg a pillanat.
Szent merengés, áldott percek.
Gyertyát gyújtok a végtelennek…
A varázsló csendben
galamb-fehér lelked rebben.
Szívem magányos harangja
érted koldul, csillagokig ér hangja.
Ugye hallod? Ma van Anyák Napja...
Már nekem is gyengül testem,
s ha nem jönne értem az ébredés,
tudom, te megtalálsz.
Félrerakom félelmeimet,
gyorsan keresztet vetek.
Egy parányi pillangó leszek,
s ha már senki sem keres,
válladon láthatatlanul megpihenek.
De addig
az éj sötétlő kárpitján
fess nekem könnyű álmokat
anyám…
*
Kép: internet
- D. Bencze Erzsébet alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges