(ma van a Föld napja)
Föltette két kezét a táj,
gyökér gyötrődik, zöldje fáj,
de pitypang szórja szerteszét
a rétek szellő-lágy neszét.
Fáradt a föld. Jaj, emberek,
vesztőhelyet teremtettetek,
talán valaki megleli,
hogy gyönyörű, hogy emberi,
ami még békén-épen él,
s két szívdobbanás közt remél,
nincs csontjában a félelem,
hát adj esélyt még, Istenem,
bár tolószéken a világ,
kereket hajt vadkörteág.