Taposott ösvény
világom sovány testén.
Sáros seb az árok.
Vadgesztenyék ujja
koldustenyér forma,
alattuk sétálok,
oldalán a sornak
házak omladoznak.
Úr elébe vittek,
visszahoztak.
Iskolába löktek,
laktanyába zártak,
szerettek, köpködtek,
kerék alá tettek,
mégis haza járok.
Kolduló gesztenyék
karmolják a Napot,
este a Hold ragyog
mélyen lenn, keleten,
taposott ösvényen.