Az írás, ha szenvedély
A betűvetés szerelme,
a zizzenő fehér papírlapé,
kéretlen, furcsa szenvedély,
ami felemel, ami megaláz.
Átváltozás ez bármi áron;
lehetek lelkem álcáján a máz,
drogfüggő, ha arra vágyom,
kényszercselekvő, utcalány,
soha be nem teljesült álom,
örömzene, lehetek sirám,
sírja túlhordott szólamoknak
ha vajúdásomba belebuknak,
énkép, végtelenségig puritán;
kísértet egy lakatlan tanyán;
lehetek megfeszített; eretnek;
hirdetője, tagadója a tettnek…
Tudati lényem szabad:
ész és hatalom;
s ha akarom, enyém
ez a képzelt világ.
Ami felötlik bennem
csupán statisztalét
körülhatárolt címszerepben,
bohóc a színdarabban,
kötéltáncos, mágus,
aki varázsdobozát nyitja…
Időgép számlázza bűneim,
véremmel fizetek,
tartalék könnyem is elissza,
hatalmában tart,
beégeti kőkemény sorsvonalát
dacraszorított tenyerembe,
széthordja nyirokereim
rendszerén át
bujavirágú vétkem magvait…
Örömforrás… és mert elhiszem,
átvág, kigúnyol, megszégyenít.
- koosán ildikó alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges