Az alku
Ilyen vagy,
s ilyen lehetnél.
Látod?
A kerítés előtt állt,
keze maga felé hajlott,
lába ábrákat
rajzolt a porba.
Nem nézett rám.
Nem volt mogorva.
A test már
a parton száradt,
szél simogatta,
Nap terített árnyat.
A folyón túl kiégett,
bozótos puszta.
Az ott mögöttem
az Éden, – ezt már
mosolyogva mondta –
ha beköltöztél,
bemehetsz,
de nem nyúlhatsz
bármihez!
Enyém a végtelen,
a teremtés, az alma.
Tiéd az érzelem,
mellé a test, és
a földi lét uralma.
Végig veled leszek.
- Takács Dezső alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges