Az a merészség
Az a merészség,
talpon maradni pergőtűzben,
mikor a halottak
körbedalolnak,
s minden hamvába hull.
Megbékélni a békétlennel.
Hinni sokat sejtetőn
kétségedben megtaposva
és kiáltani, elég volt, elég....
Visszavonulót fújni
táltos-sikerek csúcsán,
kinevetni a véres háborút.
Az a merészség,
rést ütni megszokások
bástyafalain,
belülről feszíteni szét
börtönléted rácsát
hogy ki-be járhass
Bélyeget hordani
büszke kínban s látni
szégyenét húsba vájva
a megbélyegzőknek.
Embernek maradni,
akkor is, ha fáj a seb,
amit kaptál az ember által,
szentként égbe komorulni
bűnösök közt egyedül,
mint a szél árnyéka.
Az a merészség,
ragyogni tükrök visszfényeként
lényedet formálva meg,
mikor megtagadnak
s mindenki másként lát.
Önmagadba merülni el
számvetés gyötrő tüzében,
hogy magad mérd máshoz,
tudni mennyit érsz te.
Szárnyalni egy rebbenésnyit
dacos nyakban lenge tüllként
kötél helyett, míg árnya
poklokra húz.
Az a merészség,
józannak maradni lobogón,
mint a mécses
viharban, delejes szélben,
hogy mindenki lásson.
Vállalni magad akkor is,
ha megcsömörlesz az élettől,
vagy belehalsz szabadon
hullaszegényen
- Seres László alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges